Mindig nagy izgalommal jár, amikor egy szülő útjára engedi a csemetéjét: talán csak a szomszéd város egyetemére, talán a fővárosba, netán egy európai országba, vagy még messzebb, egy távoli, tengeren túli világba. Így vagyunk ezzel mi is, amikor új évjáratú borainkat e földteke másik oldalára küldjük, miként tettük ezt április első napjaiban, amikor elindult egy nagyobb szállítmányunk az amerikai piacra. Elsősorban birtokboraink képviselik azt a filozófiát, amelyben egyre inkább meg tudjuk mutatni a nagyvilágnak a „magyar Burgundia”, az egri borvidék igazi arcát, azt a szakmai alázatot, s a minőség iránti feltétlen odaadást, amelynek jegyében boraink készülnek.
Közülük is hadd mutassuk be most rózsa és az ibolya-mosolyú, a dijoni 777 Pinot Noir klónra alapuló, piros gyümölcsöket, málnát és ribizlit idéző szépségünket, amely pár év múlva a maga teljes szépségében mutathatja meg igazi énjét annak, aki hajlandó várni a tökéletes pillanatra.
Apropó: Pinot Noir
Mi, a Kovács Nimród Borászat dolgozói szerencsésnek mondhatjuk magukat, hiszen évente négyszer-ötször alkalmunk nyílik szakavatott „kalauzok” irányításával bepillantani a nemzetközi bortrendekbe: látjuk, hol tart a világ a borkészítés terén, mi az, amiben igazodni tudunk a csúcsminőséget előállító borászatokhoz s mely területeken van még hová fejlődnünk.
E blog hűséges olvasóinak talán nem kell bemutatnunk Kent Barthmant, a KNW amerikai szaktanácsadóját, utazó borászunkat, aki negyedévente egy-egy hetet eltölt nálunk Egerben, s segítségünkre van abban, hogy minél szebb, s a fogyasztók által is szívesen fogadott, kedvelt borokat készíthessünk. Így történt ez március végén is: tulajdonosunkkal Kovács Nimróddal, főborászunkkal, Szerdahelyi Péterrel, amerikai marketingesünkkel, Blaine Christiannal, valamint szőlész testvérpárosunkkal Marczis Péterrel és Marczis Tamással „Kent mester”, akár csak korábbi ittlétei alatt, szalmai tanácsaival most is azon dolgozott, hogy boraink ne csak Magyarországon legyenek „világhírűek”, de megfeleljenek a nemzetközi ízléstrendeknek is. Ehhez jó kapaszkodót nyújtott az a több mint húsz tételből álló szakmai borkóstoló, melyet Kent és Nimród mutatott be a borászat dolgozóinak. A „burgundi” stílus jegyében főképp Chardonnay-k és Pinot Noirok kerültek poharainkba. – Van még hová fejlődnünk, de jó érzés, hogy ehhez a megfelelő úton járunk – mondta a kóstolót értékelve Marczis Tamás szőlész, akinek ezúttal egy kaliforniai borászat, a Kosta Browne Pinot Noir-ja jelentette az est csúcspontját. Noha nem beszéltek össze, (s nem is egyszerre kérdeztük őket), testvére, Péter is hasonlóan határozott véleményt mondott, amikor a kedvenc tételéről kérdeztük: Kosta Browne. A kaliforniai borászat húsz évvel ezelőtt indult, s hitvallásuk szerint az alapítók közös szerelme maga a pinot noir volt, s az, hogy megalkossák saját, egyedi fajtaborukat. „Nem volt könnyű. S nem volt mindig szórakoztató. Teszteltük a türelmünket, de soha nem adtuk fel azt a határozott minőségi elvárást, amelyre a pincészetet építettük” – írták honlapjukon. Ismerve a KNW tulajdonosának alapelveit, ez akár a saját mottónk is lehetne… Jelenleg boraik többségét előjegyzésre adják el, a listára felkerülés ideje: 2 év.
Szerencsére nekünk nem kellett ennyi időt várni arra a különleges talajszellőztető gépre, amelyik április első felében másfél hetet dolgozik a nagy-egedi Grand Cru területünkön. Hivatalos leírása szerint a masina egyfajta optimális talajállapotot hoz létre. A gazdálkodók ugyanis – részben kényszerből, az erő- és munkagépek használatával, s az öntözéssel – maguk járulnak hozzá a talaj tömörödéséhez, amely a tápanyagok hiányos felvételét eredményezi. A Nagy-Egeden lévő mészköves talaj eleve rendkívül kötött, s emiatt a tápanyagfelvétel korlátozott. Miként szőlészünk, Marczis Tamás fogalmazott: ide muszáj mesterségesen is beinjektálni a hasznos anyagokat, mert ilyen kitett környezetben sem a gyökereken, sem a leveleken keresztül nem tudjuk olyan hatékonyan táplálni a növényt, mint e módszer segítségével. A talajlevegőztetés után az aerob folyamatok kedvező hatásai azonnal fellépnek: a vízháztartás szinte azonnal feljavul, a pangó víz leszivárog, a lehulló, csapadékmennyiség könnyen a mélyebb rétegekbe jut. A talajban lévő tápanyagok feltáródnak, így azok is, amelyeket korábban már kijuttattunk de nem hasznosultak megfelelően. A jó ásványok, nyomelemek a növények számára felvehető, oxidált állapotba kerülnek, a gyökérzet számára pedig új, eddig kiaknázatlan talajerőt kínálunk „elfogyasztásra”.
A tapasztalatok szerint az ilyen eljárással feljavított talaj esetében erőteljesebb, egyöntetűbb a tavaszi kihajtás, mélyebb, zöld színű az ültetvény, határozottabb a hajtás-, s ütemesebb a gyümölcsnövekedés. A fürtök beltartalmi értékei jobbak: intenzívebb íz-, illat-, zamatanyagok, magasabb sav-, cukortartalom, magasabb minőségű a bor.
(Arról pedig, hogy milyen szép, és mit tud az új traktorunk, májusi blogunkban írunk majd. Már ha a fiúk engedik, hogy mi is kipróbáljuk, s vezessük egy kicsit 🙂 )