Az elmúlt húsz évben talán sosem volt még olyan nehéz dolga Kalmár István mórahalmi hegybírónak, mint most januárban, amikor az ópusztaszeri emlékparkban tartott hagyományos Vince napi vesszővágáskor meg kellett jósolnia az idei várható termést. – Ahol mínusz 23 fokot mértek, ott a rügyeknek akár harmada is károsodhatott – mondta. Szavai szerint imádkoznunk kell Szent Vincéhez, hogy a tél további részében óvja meg az ültetvényeket.
A Vince-napi hiedelmek szerint ha az eresz ilyenkor csöpögött, azaz olvadt, a gazdák bőséges bortermésre számíthattak ősszel. „Ha csöpög a Vince, telik a pince” – tartja a szólás. A borosgazdák pedig úgy vélték, január 22-én sok bort kell inniuk, hogy a következő bortermés is bőséges legyen.
Talán részben Szent Vince, de inkább a szerencse, s nem kevésbé a szakértelem, a törődés óvta meg eddig a Kovács Nimród Winery ültetvényeit a kemény fagyoktól – szőlészünk, Marczis Tamás szerint ugyanis sem a nyilasmári, sem a nagyfai, sem pedig a nagy-egedi területeinken nem történt kár a rendkívüli időjárás ellenére sem. – Ezt legfőképp annak köszönhetjük, hogy nem csökkent tartósan mínusz 20 fok alá az éjszakai hőmérséklet, márpedig ez az érték egyfajta vízválasztó a szőlő esetében – mondta. Különösen a nagyfai új telepítésű, egy és kétéves, négy hektárnyi Kékfrankos, Merlot és Chardonnay miatt kellett volna aggóni, ám úgy tűnik, jól sikerült a „csirkézés”. Így nevezik mifelénk azt a folyamatot, amikor a fiatal rügyeket a téli fagyok elől földkupac alá rejtik, egyfajta „védővárat” építve a sérülékeny hajtásoknak.
Marczis Tamás beszámolt blogunknak arról is, hogy a karácsonyi ünnepek és a januári évkezdő napok kivételével folyamatosan metszenek a szőlőkben: igaz, ezt kissé megnehezítette az Egerre és környékére január közepén leesett hatalmas mennyiségű hótömeg.
Miközben a szőlészek az ültetvényeken szorgoskodnak, a verőszalai pinceágakban sem áll meg a munka. Új, izgalmas tételek kerültek palackokba, köztük a 2014-es és 2015-ös Furmint valamint a 2013-as NJK. Ezek hosszú hónapokon – a vörösbor esetében éveken – át érlelődnek még a hűs tufaboltozat alatt, hogy poharunkba kerülve a legjobb formájukban mutatkozzanak majd meg. Forgalomba kerültek az új évjáratok: a 2012-es Grand Bleu, amely szakértők szerint még az előző, amúgy kiváló évjáratúnál is szebb karaktereket mutat, s már kapható egy régi-új klasszikus, a 777. Ez nem más, mint egyik kedvencünk a Pinot Noir 2013., amelyik máris nagy sikerrel mutatkozott be: a rangos Prestige Reserve minősítésen Vinum Bonum védjegyet kapta. A díjat odaítélők célja a kiemelkedő boregyéniségek, a terroirt jól kifejező nagy borok támogatása, hiszen ezek mutatnak példát a többi borásznak, ezek növelik a magyar borászat imázsát, értékteremtők és időt állók. A Vinum Bonum minősítést olyan borok nyerhetik el, amelyek hibátlanok, harmonikusak, hűen adják vissza a fajta és terroir jegyeket, ezért méltán tarthatnak igényt a fogyasztók szeretetére.
Kent Barthman, amerikai borász szaktanácsadónk a következőképp jellemezte 2013-as Pinot Noirunkat meghatározó kiváló klónt:
A dijoni borrégió jellemző klónja a 777 – ez sötétebb színű és koncentráltabb tannin jellemzőkkel bír, mint sok más Burgundy klón, és gyümölcsösebb mint a 115, 667, illetve 828.
A 777 jellemző íz és illatvilága: fekete cseresznye, feketeribizli, szeder, édesgyökér, néha a bőr vagy a dohány; testes, közepes tannin.
Mi pedig a borcímkén így mutatjuk be új évjáratú Pinot Noirunkat:
777, avagy a PINOT NOIR maga
Fekete cseresznye, szeder illata száll,
egyedi karaktere messziről érezhető.
Közelebb lépve kifinomult úriember karol át,
táncba visz, az ízek és illatok lágy keringőben olvadnak össze.
Igazi renaissance, valódi újjászületés.
Miként a 777 maga.