Igen, mi is jól tudjuk, hogy még csak augusztus első felében járunk, s legalább négy-öt hét, amíg valóban elkezdődik az idei szüret. Ám az előkészületekkel úgy vagyunk, mint az okos parasztgazda: nem szeretünk kapkodni, mert a sietség mindig bajjal jár.
Dolgoztunk augusztus elsején is, Szent Péter ünnepén, amely a Muravidéken a szőlőtermelőknek dologtiltó nap, mert úgy vélik, ha munkával telne, a szemek lehullanának a fürtről. Nos, efféle babonák nem hátráltattak bennünket, így július utolsó és augusztus első napjaiban hordók tucatjait mostuk és tisztítottuk ki: most felfrissülve és megszáradva sorakoznak a pinceágak mélyén, várva az új borokat. Akik jártak már nálunk, tudják, hogy háromféle tölgyfahordót használunk, magyar, francia és amerikai tölgyet. Java részüket Magyarországon szerezzük be, két neves kádárcégtől, a European Cooperstől és a Trusttól, mindkettő magas minőségű hordókat készít nemes borokhoz, s nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is értékesítienek. Hordóink egy része Franciaországból érkezik, olyan nemzetközi hírű gyártóktól, mint a Sylvain, a Francois Freres, a Richelieu vagy a Billon. Utóbbit egy nemrégiben a KNW-nél kóstoló burgundi borász a hordók egyik legnevesebbjének titulálta, s mint mondta, maga is nagy kedvelője a márkának.
Apropó, franciák. Örömmel jelenthetjük, hogy immár francia tagja is van a KNW csapatának: a Saint-Emilion tartományból, Tour-ból érkező, húszéves Valentin Wickham öt hónapot tölt borászatunknál főborászunk, Szerdahelyi Péter szárnyai alatt, s ez idő alatt belekóstol a borkészítés a borturizmus-, és bormarketing rejtelmeibe, s persze hordót mos, palackoz, kóstol, s részt vesz majd az idei szüreten. Borászati középiskola végzőseként keresett helyet: elsőként Ausztráliába szeretett volna menni, de kedvenc tanára rábeszélte Magyarországra, s azon belül is a Kovács Nimród Winery-t ajánlotta figyelmébe. Valentin hallgatott a jó tanácsra, s így közel fél évig lesz velünk, reméljük mind az ő, mind pedig a mi megelégedésünkre.
Ültetvényeinken egyelőre minden a legnagyobb rendben – mondta el blogunknak Marczis Tamás, szőlészünk. Megtörtént a fürtválogatás, a szemek erősek, egészségesek, s kártevők sem kerülgetik területeinket, az augusztusi meleg napok pedig beindították a kékfrankos színtermelését is. Most már csak féltő-óvó babusgatásukra van szükség, amíg pár hét múlva elkezdjük a szüretet.
Szüreti kisokos:
A szüret időpontja a 18-19. században valamilyen jeles naphoz kötődött Szent Mihálytól (szept. 29.) Simon-Júdás napjáig (okt. 28.). Az Alföld több vidékén Szent Mihály-napkor kezdték a szüretet. A Dunántúl nagy részén és Erdélyben Terézia (okt. 15.), a Balaton és Kőszeg vidékén Orsolya (okt. 21.), Tokaj-Hegyalján Simon-Júdás napján (okt. 28.).
A szüret a parasztgazdaságban kölcsönös segítséggel végzett társasmunka, a városi szőlő-monokultúrás gazdaságban általában bérmunka, a 19. század közepe előtt a földesúri szőlőkben főként robotmunka. A kisebb szőlőkben a család ma is meghívott segítőkkel szüretel. A házigazda, a tulajdonos vendégül látja a szüretelőket étellel-itallal, a szőlőből, mustból kóstolót vihetnek haza. Bortermő vidékeken nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat rendeztek. A 16-17. században a szüret idejére a törvénykezést is beszüntették. A századfordulón a szüreti felvonulásokat, akárcsak az aratásit, miniszteri rendelettel egységesítették és szabályozták, mintául véve a 18 -19. századi uradalmi szőlőmunkások szokásait.
forrás: sulinet.hu