Akik már jártak nálunk borkóstolón, bizonyára jó szívvel emlékeznek vissza borainkra, felidézik magukban a pinceágak mélyén sorjázó francia, magyar és amerikai tölgyfahordóink melengető méltóságát. Talán találkoztak Eta nénivel, 76 évesen nyugdíjba vonult ikonikus munkatársunkkal, aki a kezdetektől velünk volt, nagy szívvel és nagy lélekkel simította nap mint nap címkéinket palackjainkra.
Rendületlenül hallgatta a magyar nótákat pici kis Sokol rádióján, miközben másik munkatársunk, Marika kartondobozokba pakolta az üvegeket, vagy épp a kóstoló helyiséget csinosítgatta. Nos, ha mostanság felénk járnak, Marikát a régi helyén találják, ám a jól megérdemelt pihenést választó Eta néni helyett egy kedves, ifjú hölgy, Ildikó tekeri már a kézi címkézőgép robusztus karját. Vele a muzsika is változott: immár nem ritka, hogy halk soul, blues vagy épp jazz hallik itt munka közben, méltó aláfestést kínálva All that Jazz családunk épp címkézésre váró tagjainak, a Dixienek, a Coolnak, a Bluesnak, a Rhapsodynak vagy épp a Soulnak.
Csak a zenei aláfestés hiányzott – vagy még az sem – a tökéletes pillanathoz, amelyet néhány hete éltünk át egy borkóstoló során. Fiatal pár érkezett hozzánk egy szombaton, Edina és Péter, s a szokásos mederben ízlelgették borainkat, majd elindultunk a pincetúrára. A fiú az átlagosnál kíváncsibban nézegette ódon ágaink szegleteit, majd a palackos érlelőben, ahol főként Grand Cru-boraink pihennek, kis időt kért, s magunkra hagyott bennünket. Pár pillantás múlva nyakkendőben tért vissza, letérdelt Edina előtt, s arra kérte, legyen a felesége, leendő gyermekeik édesanyja.
Sommelier munkatársunk – maga is meghatódva az ihletett lánykéréstől – ekkor néhány percre illendően magára hagyta az immár menyasszonnyá és vőlegénnyé átlényegült vendégeit, azt persze még megvárva, hogy a lány igent mondjon. Később Péter elmesélte: olvasta Kovács Nimród kalandos történetét arról, miként vált egy budapesti fiúból előbb sikeres üzletemberré Amerikában és Európában, majd hogyan lett a borászat tulajdonosa (ezt Önök is elolvashatják László Ágnes könyvében: Kovács Nimród – Jó pincér voltam). A fiatalember úgy érezte, hogy egy ilyen bátor és küzdő szellemű férfi kisugárzása a borászatban is kitapinthatóan van jelen, s ha itt kéri meg imádottja kezét, az ő házasságuk is hasonlóan sikeres lesz, még akkor is, ha itt-ott nehézségekkel szabdalja majd tele az élet. Amikor pedig a kóstoló végén még maga Nimród is befutott, – ezt Péter újabb égi jelnek vette -, s üdvözölte őket, már biztos volt abban: jól döntött, hogy nálunk kérte meg kedvese kezét.
Nos, ha Önök is lánykérést terveznek, vagy épp nő létükre karakánul férjül kérnék kevésbé bátor udvarlójukat, nosza, tegyék meg: ódon pincéink varázslatos aláfestést kínálnak az ilyen ihletett pillanatokhoz is. De ünnepeltek már nálunk születésnapot, házassági évfordulót, koccintottunk unoka megszületésére, gyerekek diploma-átadójára, s szerveztünk vacsoraestet szalagavató tiszteletére. Volt, aki egy nálunk tartott kóstoló során fedezte fel, milyen jó fej a kollégája: azóta is együtt járnak, s minden évben ellátogatnak hozzánk, emlékezve a kezdetekre.
Mindenkinek megvan a saját története, s örömünkre számos olyan is akad, amelynek egy része nálunk íródik. Legyen az Önök története is a KNW regényének egy-egy fejezete, s koccintsunk erre díjnyertes, kiváló borainkkal!